Tömegbunyó volt a Nagyerdőn

Csavar  2007.01.27. 23:05

Ragyogó napsütés, kissé csípős, de barátságos téli idő. Az idilli képet szirénázva cikázó rendőrautók árnyékolják be. A város különböző pontjairól a Nagyerdőre, az egyetemi sporttelepre indulnak a járgányok pár perccel 14 óra előtt.

Hová igyekeznek?

Háború dúl egy barátságos felkészülési mérkőzés előtt... Eredetileg Létavértesen fogadta volna az aradiakat a DVSC-TEVA NB I-es labdarúgócsapata, de a vidéki településen nem volt játékra alkalmas a pálya, így aztán a magyar bajnok és az Arad összecsapására kíváncsi román szurkolók a déli óráktól kezdve Debrecenben sörözgettek. Csaknem százan érkeztek autókkal, mikrobuszokkal, közülük mintegy harminc-negyvenen nem teljesen békés szándékkal. A debreceni ultrák az UT Arad honlapjáról „lehalászták” azt az információt, hogy a határon túlról érkező huligánok magyarverésre készülnek. Ez annyira felbőszítette a fanatikus piros-fehér híveket, hogy nem is maradt el a balhé. Hogy ki ütött először, azt mindig nehéz megállapítani, az viszont tény, hogy a két tábor legvehemensebb tagjai ökölcsatát vívtak az egyetemi sporttelepen (pedig ettől a helyszíntől nem is olyan távol zajlottak a Bocskai István ökölvívó-emlékverseny küzdelmei...).

A futballpályára nem illő jeleneteknek a még időben riasztott rendőrség, illetve a DVSC jelenlévő biztonsági vezetői vetettek véget. Mire a kommandósok odaértek, addigra szerencsére már lenyugodtak a kedélyek. Egy rendőr könnyebben megsérült, az elkövetőt, egy aradi fiatalembert előállították (persze másoknak is bőven volt vaj a fején, ám sokan még az intézkedés előtt elszaladtak). Nem véletlen, hogy még a találkozót követően is felbukkantak a rendőrautók a Nagyerdőn.

Az aradiak egy része bizonyára nem a sportélményért utazott több száz kilométert, mert hiába ajánlották fel számukra, hogy rendőri védelem mellett megnézhetik a mérkőzést, nem éltek a lehetőséggel. A többség azonban valóban kíváncsi volt kedvenceire, no meg a legjobb magyar együttesre, és pozitívumként könyvelhető el, hogy a későbbiekben már nem történt atrocitás. Mindenesetre igencsak elgondolkodtató, hogy egy nappal a teremtorna debreceni döntője előtt egy barátságos meccs kapcsán a város összes járőrét mozgósítani kellett...

Hogy a futballról is essék szó: színvonalas és gólokban gazdag találkozót vívott a két csapat. A kilátogatók remekbe szabott találatokat láthattak. A Loki már 4–2-re vezetett, de pár perccel a vége előtt a három portugál, egy brazil és egy szerb próbajátékossal felálló vendégek kétszer is betaláltak.

„Ez igen! – mondta Tomes János a hálószaggató egyenlítő gól után. A DVSC korábbi pályaedzője viszont nem leplezte szomorúságát sem. – Nagyon sajnálom a meccs előtt történteket, szinte vérzik a szívem, ugyanis 1963 és 1966 között éppen Aradon futballoztam, és nagyon sok barátommal tartom azóta is a kapcsolatot.

Tudom, hogy odaát imádják a futballt, egy-egy mérkőzésen tíz-tizenötezren szorítanak az UT-nak, és egyszerűen nem értem a mostani meccs előtt történteket.”